A Federal Reserve titkai: londoni kapcsolat

Íme a nagy árulás egyszerű tényei. Wilson és House tudták, hogy valami sorsdöntő dolgot művelnek. Az emberek indítékait nem lehet teljesen megérteni, és ez a kettős valószínűleg hitt abban, amit tett. Amiben viszont nem hittek, az a képviseleti kormányzás volt. Egy ellenőrizhetetlen oligarchia uralmában hittek, amelynek tettei csak olyan hosszú idő elteltével válnak nyilvánvalóvá, hogy a választók már örökre képtelenek lesznek hatékonyan fellépni a pusztítások orvoslására.Mindezek a központi bankok rendelkeznek a pénzkibocsátás jogával a saját országukban. Így az emberek nem a saját pénzük tulajdonosai Európában, és itt sem azok. A pénzt magáncélokra, magánnyereség érdekében nyomtatják. Az embereknek nincs szuverenitásuk a pénzük felett, és kialakult az a helyzet, hogy más fontos politikai kérdésekben, például a külpolitikában sem rendelkeznek szuverenitással.Kibocsátó központi bankként a Federal Reserve System mögött az amerikai nép hatalmas vagyona áll. Amikor 1913-ban megkezdte működését, komoly fenyegetést jelentett az elszegényedett európai országok központi bankjai számára. Mivel ezt a hatalmas vagyont képviselte, az 1920-as években a kívánatosnál sokkal több aranyat vonzott magához, és nyilvánvaló volt, hogy hamarosan a világ összes aranya ebben az országban fog felhalmozódni. Ez az aranystandardot nevetségessé tette volna Európában, mert ott nem lett volna aranyuk a pénz- és hitelkibocsátás fedezésére. A Federal Reserve 1927-ben, a külföldi központi bankok vezetőivel tartott titkos találkozó után, nyíltan azt a célt tűzte ki maga elé, hogy nagy mennyiségű aranyat küldjön vissza Európába, és az ehhez alkalmazott módszerek - az alacsony kamatláb és a kormányzati értékpapírok nagy mennyiségű vásárlása -, amelyek hatalmas összegű új pénzt teremtettek, fokozta a tőzsdei spekulációt, és a tőzsdei összeomlást és az abból következő depressziót nemzeti katasztrófává tette.